Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. rész

2012.04.05

 1. rész: Megismerjük Zeleyát

A kora középkori Caryssus bölcsője a lovagi rendek és erények kialakulásában a Föld nevű Naprendszerbeli bolygón. Ha ez az adatmennyiség túl kevésnek bizonyulna, elárulom neked hol is van Caryssus. Hidd el, ez nem a te tudatlanságod ékes bizonyítéka. 

Szóval, ez a festői sziget Amerika és Anglia között helyezkedik el. Trópusi éghajlata és mérete egyedülálló a világon. A térképen azonban hiába is keresnéd, mivel e korlátolt emberi mivolt, amelyek mi lennénk, nem szívlelhetné megtalálni a "Paradicsomnak" nevezett földdarabot. Elkalandoztam a régmúlt időkbe, az ősök útján, hát térjünk vissza jövetelünk igazi céljára.

A cím valamelyest utalgat a témára, ugyebár azt nem tudjuk, ki fia-borja ez a Zeleya a harcos. Kénytelen vagyok elmondani, hiszen ez az én tisztem, és nem akarom a végtelenségig csigázni a felpiszkált kedélyeket. Ismerkedjünk meg e nővel. Igen, nem a szemed káprázik. Ő a páncélos lovagi erények egyik legnagyobb hirdetője és alakja. 

A férfiak ezúton eldobták az összes kezük ügyében lévő dolgot, illetőleg szétcsapták a számítógépüket, mondván írónőként ne legyek feminista, és ne szórakozzak velük. Majd minden dühöngésüket egy jó sörbe fojtották, ügyelve arra hogy az asszony ne tudja, miért is isznak. 

Komolyra fordítva a szót: Zeleya Oravia igencsak jó küllemű fiatal nő volt. Termetre izmos, a korabeli nőknél 1 fejjel magasabb, sudár. Haja sötétbarna, dús, és lágy fürtökben omlik a vállára. Szempillája szintúgy göndör, hosszú. Szemöldöke vékony, kissé szigorú arckifejezéssel megáldva viselőjét. Szeme kifező, világítóan kék, mint a tiszta ég nyáron. Nem egy mostani nőideál, ismerjük el. 

Nem jellemző rá még a hercegnői báj, vagy a sugárzó mosoly, illetőleg a magával szembeni elfogult, dölyfös viselkedés. Csupán a küzdelmeket vívja minden nap, magáért, magával szemben. Ő maga volt a megtestesült HARC. Nagy mértékű szabadságvággyal, önállósággal rendelkezett. Született vezér, hadvezér típus. Zeleya nem ismerte a lehetetlen szót, a mai nők méltó példaképe lehetne. 

A nyári nap, ahol elöszőr pillanthatunk be Zeleya, e csodálatos teremtés életébe, az 863. év, június havának 30. napja lészen. Éppen harcedzeni készülődött, felöltötte páncélruháját, kifésülte rakoncátlan tincseit, megmosdott. Pont első falat kenyerét akarta falatozni, amikor kopogtattak az elegánsra faragott, kopottas faajtón. 

- Ki óhajt bebocsátást? - kérdezte gyanakodva, mint egy tolvajt sejtvén, bár az biztosan nem az ő házába kopogtatna, könnyebbült meg hirtelen. 

- Csak én, Jester Brovadio. Ismersz az A szektorból. - hallatszott a másik oldalról a bátortalan, gyenge férfi hang. 

Szerintem ez a gyenge, erőtlen hang nem hazudik, annyival jobban ismerem már ezt a Brovadiot. Kicsit hezitált még magában, de végül szélesre tárta az ajtót.

- Brovadio közlegény... Mi szél hozott szerény hajlékomba? - mondta hitetlenkedéssel és nem titkolt gyanakvással a hangjában.  

- Csak erre vetődtem, gondoltam meglátogatom a felettesemet. Mi olyan nagy dolog ebben? - kérdezett vissza szemlesütve, láthatóan pirosabb fejjel. 

- Jobb kifogással nem tudsz előállni? - tudakolta szemérmetlenül Zeleya. 

Jester totálisan zavarba esett, annyira meglepődött a kérdésen. Nem tudta, mit válaszoljon erre a költői kérdésre. Mert azonnal levágta, hogy Zeleya a reakciójából képes leszűrni a választ. A nő vonzereje, a szépsége is okot szolgáltatott a megnémulásra. 

- Menjünk, Brovadio. Éppen harcedzeni indultam. Ne állj itt úgy, mint egy szobor. - enyhült meg Zeleya. Felemelte kezét, mintegy megtiltva a további beszédet. 

- Rendben van, őrmester. Remélem megleszel velem elégedve. - szorongott Jester. Kínjában úgy összeszorította markát, hogy a körmei húsába vájtak, és ajkát sem kímélte. 

- Egész biztosan, mivel láttam már, mennyire ügyes vagy. És akkora erőd van, hogy két másiknak is elég lenne. Büszkeséggel tölt el, az A szektor egyfajta elit csapat, főleg mióta a legfelső vezető Valeria Berlusco. 

- Ez igaz, de azért a te őrmesteri kinevezésed sem piskóta. Nagyon fiatalon jutottál ilyen magas rangig. 

Eközben úgy kidüllesztette a mellkasát, hogy bimbója majd átszúrta a páncélinget, amit viselt. Sokkal magasabbnak, délcegebbnek látszott. Megtáltosodni látszódott. Izmai mind jobban megduzzadtak, próbált remek benyomást kelteni. Pont emiatt el is feledkezett arról, hogy ők ketten együtt akartak menni edzeni. 

- Oravia őrmester, engedelmeddel én most lelépek. - mondta zavarodva Jester közlegény. 

- Várjál meg engem is, te tulok. Az elöljáródként én döntöm el, mikor hagyhatod el a helyiséget. - szólt igazi vezérként, szigorúsággal a nő. 

Elnézést a kedves olvasótól, de ki kell itt ragadnom egy gondolatot. Caryssusban már ebben az időpontban a mostani modern katonasághoz hasonló rendszer alakult ki. Csupán a lovagi erények egyeztek meg az 1. dimenzió akkori militaristáival. Egyéb dolgokban is rendkívül elmaradunk az 50. dimenziótól. 

- Jóisten az égben! - kiáltott fel Oravia őrmester. Jester ezen nagyon meglepődött, nem gondolván arra, hogy ilyen kirohanásra képes az ő higgadt felettese. 

- Miért káromlod a mi Istenünket? - csodálkozott el a naiv a férfiember. 

- Csak annyi a gond, drága jó Jester, hogy Xenia Ulra fegyverkovácshoz el kellene mennem megtárgyalni a fegyverek gondját. Már elég régen leadtam neki egy különleges rendelést, és úgy hallottam elkészült vele. 

- Veled tarthatok, drága Zeleya? - hízelgett kertelés nélkül Brovadio. A nő elmosolyodott és hasonlóan szenvtelenül felelt az ízléstelen kérdésre. 

- Már megbocsáss drága Jester, de Xenia nem szívesen lát izmoktól duzzadó katonaembereket maga körül. Főleg ha az ilyen felfuvalkodott. 

- Miért talán a nőket kedveli? - szemtelenkedett tovább a kis közlegény. 

- Te botor, még véletlenül sem, egyébiránt egy férjes asszonyról beszélünk. A férje nyiszlett értelmiségi. Ezért jobban kedveli az eszes palikat, nem az ostoba, erejüket fitogtató paprikajancsikat. 

Ezen Jester csendesen felháborodott, mit nem mond ez az némber neki. És neki ezt tűrnie kellene? Egyik lány, asszony a világegyetemben nem sebezte meg ehhez hasonlóan mélyen. A kritika amellyel illették, a férfi önérzetébe gázolt. 

- Tudod mit, drága Zeleya őrmester asszony, megyek edzeni, nem vonom magamra sem a te, sem Xenia haragját. Isten véled, remélem hamarosan újra összefutunk. 

Azzal még mielőtt Zeleya megállíthatta volna, Jester elviharzott, magára hagyva a kétségbeesett, kavargó gondolotaival viaskodó Zeleyát. A nő némán tudomásul vette Jester futásának okát, miszerint ő nem számít neki. Pedig azt hitte, sőt, remélte, hogy ha egy percre kettesben marad vele, akkor képes neki megmondani az igazat, bevallani az érzéseit. 

- Áh. - fújt egyet dühösen. - Már megint elszúrtam. 

Azzal kilépett az ajtón, maga mögött hagyva sötét gondolatáradatát arról, hogyan fog végezni az első útjába kerülő férfiemberrel, amelyik kicsit is hasonlít az ügyetlen Brovadiora...