Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013. március 3.

2013.03.03

 Találkozás belső énemmel

Hogy a cím mit is takar, a beavatottak számára nem nagy dolog, de talán a laikusok is találkoztak már a bennük lakozó mérhetetlen erőforrással, a végtelen szeretettel. Ha nem, akkor ideje feltárni ezt, mert minden perc számít.  

Így tehát, a témám a belül égető, és megnyugvással eltöltő érzelem, maga a tiszta szeretet. Nem tudom szavakkal leírni, egyszerűen létezik, nem tudom megmutatni senkinek, mindenki lássa meg saját énjében a szeretet magvakat, mindenki fedezze fel az élményt, amit ez a nagy dolog ad. Nem kell firtatni túlzottan, kinek miért ez a belső énje, le kell hántania lelke összes fájó, varrasodott sebét, hogy fellelje a mélységeit, gyógyító erejét. Lehet valaki elvetemült gyilkos, mégis, az anyja továbbra sem képes elfordulni tőle, pedig az összes ember elhagyta. Hogy is van ez? Azt hihetnénk, attól elmúlhat, ha eljátsszák az összes esélyt, és az erőszak megöli ezt az érzést. De kérdem én, akkor mi ebben a feltétel nélküli szeretet, és ki képes erre? A Föld nevű korlátolt bolygón esetleg senki? Vagy nem jó élőlények között keresem, például az emberi lényeknél? Mind-mind kemény költői kérdés, amire én már találtam néhány választ, mert hiszem, hogy a helyes irányban keresgélek, nem modom, hogy nem követtem el baklövéseket utamon, de nem csupán hinni, és remélni kell még az emberiség újjászületését, hanem egyelőre saját újjászületésünket kell megtenni. Mert amíg az anyag eláraszt bennünket, addig sosem tapasztalhatjuk meg a költők szabadságát, talán én sem, igyekszem az írás hatalmát kihasználni, és ébreszteni, akit elérek. 

Bár nem vagyok hittérítő, bár nem vagyok egy szónok alkat, inkább a csendes lázadó illene rám leginkább, megpróbálom lehetőségem szerint saját gondolataimat másokba ültetni, mert ki tudja, ha hallják az akkori igazságot, akkor később nem rátalálnak a sajátjukra. Nem hiszek az összeesküvés elméletekben, mert egyszerűen tudom, hogy léteznek ártó szándékkal tevékenykedők, akik meg kívánják mérgezni énünk e szeretetre termett részét, amit léleknek nevezhetünk, a szellemünkön keresztül, s a testünk pedig az anyagi világon keresztül terjeszti befolyásunkat. Hazudj, ha tudsz, drága barátom, de ha nekem sikerül is, magadnak akkor sem igazán kellene. Ha a szemed majd kiveri a nyilvánvaló, de te birka módjára nem veszed észre, legalább engem ne becsmérelj, mert én már lehet tudom, amit te még csak tanulsz, ha tanulsz, tanulj, ha hagyod magadat, tedd azt. Mindenki saját Sorsának a pogácsa, akarom mondani kovácsa. Ezért szólítalak meg tegeződve, mintha élő lelkiismereted lennék, ha olvasod, és eljut a tudatodig, kelj fel, és nézz szembe a szeretet útján többet fogsz érteni, és elérni, mint ha a nyáj után baktatsz, üres tekintettel, terhekkel parányi válladon. Örülök, ha olvasod, ha nem akkor pedig hogy esetleg fogod. 

Üdvözlettel: Kemina Kelvin