Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenötödik fejezet

2010.10.11

15. fejezet: Nézz magadba!

Sokat gondolkodtam, miért is ebbe a testbe küldött le Isten, de amikor ezt a hangot meghallottam, éreztem a bizsergést minden porcikámban. Olyan lettem, mint egy zombi. Ez a hang mindenemet felőrölte. Bár nem tudtam, miért, de meg tudtam állni a kocsival, a csodával határos módon.

Talán azért, mert ráeszméltem, hogy szerelmem élete is múlhat ezen. És én nem akartam kockáztatni, mikor visszakaptam belőle egy darabot. Isten segít, gondoltam mindig is, bár nem keresztény módjára, hanem mint egy félpogány ember. Aki nem tudja, mit is kezdjen magával.

Na, mindegy, gondoltam, ez az ember, vagy valami elhatározta, hogy megszívat engem. Se baj, a szívem azt súgta, lesz ez még így se. És újra beindítottam az autót, nagy nehezen, a sötét éjszakában minden szükséges gombot megtaláltam és robogtunk is vagy kétszázzal, és bár tudtam, hogy ez nem helyes, de nem találtam más megoldást a problémára, csak ezt. Ki kellett magamból adni a feszültséget.

Amint repesztek, újabb csoda történt, senkivel nem ütköztem. És rendben hazaértem, szinte 5 percen belül. Felszabadító érzés volt és legalább tudtam, hogy végre a megnyugvást jelentő otthonomban lehetek, ami megvédeni nem tud ugyan, de legalább ismerős. Szerelmem teste újra élettelen rongybaba lett, de én már nem féltem a halálától, tudtam ugyanis, hogy megyek vele, bármi történjen. Felkészülten vártam a kaszást, mint rendes, halni készülő ember.

A test, amelyet fogtam, minden volt nekem. Egyedül ez jelentette életem értelmét, ez a drága test. Nélküle eddig sem mentem semmire. Nem adtam fel az életet természetesen, csak éberen őrködtem, hátha eljön kettőnkért a Halál.

A hang újra szólított, ám kezdett visszaállni a rendes hangmagasságba. Én sem értettem, miért tojtam be annyira, mikor tudhattam volna, hogy minden rendbe jön, hiszen a szerelem legyőz mindent, bármilyen akadály álljon előtte. Felkészültem a legrosszabbra, erre a lehető legjobban alakulnak a dolgok. Ekkora ökröt, mint én, rég nem látott a világ.

Egy dolgot tudtam ismét magamról, hogy újra boldog lehetek a szerelmem oldalán és ez erőt adott ahhoz, hogy elmenjek a mosdóba, mert eddig minden szükségletemet háttérbe szorítottam, a kedvesem ápolása végett. De előtte befektettem az ágyba a mindenemet és adtam egy jó éjszakát csókot a szájára. Erre sem ébredt fel, így mertem csak magammal foglalkozni.

Nem voltam igazi férfi, vagy legalábbis nem tartottam annak magamat, de most magamnak tettem tanúbizonyságot arról, hogy egy emberért, a lelkem másik darabjáért képes vagyok nem hisztizni, mint egy kislány a játékboltban, és képes vagyok felnőtt módra viselkedni. És akkor hangzott el egy mondat az éterből: Nézz magadba! 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.