Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet: 2. A körbejáró Gonosz és az anti Hős

2012.06.16

 - Kutatást kellene a házban végezni, fiam. - szólt keményen Emilia. - Mélyreható, alapos kutatást. - hangsúlyozta tovább a nő. - Mostanában túl sok a rossz ebben a házban, régen az úrnőnk szerette az urát, sűrűn lehetett hallani szeretkezésük félreérthetetlen hangjait, ma már elhidegültek egymástól. És a kis White-Rose pediglen megváltozott, annyira hideggé, érzéketlenné vált, mint egy jégcsap.

A fiú csak hümmögött, nem igazán törődött ő ezzel, lett volna jobb dolga is az éjszaka közepén. Bár, az anyja ösztökélése mindig felrázta kissé, mindent megunt egyszer. Nem volt ellenére a jó cselekedet, de nem efféle kötelességekhez szokott, sokkal inkább a fizikai erejét megcélzókhoz.

- Carma-Hector, nem is figyelsz rám, azt mondottam, hogy menjünk az emeletre.

- Miért mennénk anyám?

- Értesíteni kell a szülőket, mert ezek maguktól jönnének rá semmire, annyira érzéketlen mind a kettő, hogy az borzalmas. Néha undorom tőlük szabályosan.

Carma csupán egyetértően bólintott és felkapta a lányt, hogy felvigye az emeletre, de egy zavaró körülmény megzavarta ebben. White-Rose hosszú barna haja meglibbent, mintha könnyű szellő érintené meg szüntelen, erre a mozzanatra anya és fia szintén felfigyelt.

- Démoni jelenlétet érzékelek, fiam. Nem akarsz egy Kutató varázslatot eszközölni? Így megnézhetnénk, mekkora körben mozog a gonosz.

Carma ismét biccentett, jelezve nem száll vitába feleslegesen Emiliával, amit a nő csendben vett tudomásul, gyermeke egyre hallgatabbá válik. A fiú összeérintette a két tenyerét, mint aki imádkozni készül, majd széles ívben, kecsesen nyitotta szét, nagy kört írván le a levegőben, vállán mázsás súlyokkal eresztette le a karját. Felnézett a plafonra, mint aki érdekes dolgot lát, és aggodalmában sóhajtott egyet.

- Anya, csupán két démont tudok, akik képesek ilyen nagy körben mozogni: az egyik az anti Hősnek nevezett Lacrossa, a női démonok egyik királynője, a másik pedig a körbejáró Gonosznak nevezett Rossalla. Ők ketten ikrek, egypetéjűek, anyjuk Holló néven elhíresült démonvadász, Daniéla Araz és a legkegyetlenebb démon, aki csak létezik, a Sorozatgyilkosnak csúfolt Fayara. De annyi emberség sincs bennük, mint a legelvetemültebb gyilkosban. A jóslat szerint ez csak a kezdet, lesz náluk ezerszer erősebb is.

- Értesítenünk kell a feletteseinket, így már nem a mi a hatáskörünk ez a bonyolulttá vált ügy. - jelentette ki Emilia, sötét tekintetét a lányra függesztve. - Mától kezdve White-Rose fertőzöttnek minősül, bár tudom mit érzel fiam, de sajnos nem tehetek semmit ez ellen. Ettől a perctől nem érhetsz hozzá.

Carma orcája elfehéredett a tehetetlen dühtől és a rémülettől, mi lesz a lánnyal ezek után. Évet óta figyelte Rosiet, most pedig sikerült elválasztani tőle, ebbe nehezen nyugodott bele szegény fiú. Az anyja azonban hiába szeretett volna segíteni a fiának, nem lehetett. Így nem volt mit tenni, a másik jelet, amellyel rendelkezett, érintette meg a bal alkarján. A falevelet ábrázoló sebhelyet, ezt akkor szerezte, amikor Rosiera felügyelt még 5 évesen, és megégette egy gyertyával a karját.

- Bár gondoltalan élete lett volna... - mormolta maga elé a reményvesztett Carma.

Végül a lány nagy nehezen feléledt, szeme vérben úszott, arca eltorzult a fájdalommal vegyes döbenettől. A kék szem lilába fordult, Rose velejéig romlottá lett. Carma megdöbbent és ismét végigszántott jobb mutatóujjával a falevél alakú sebhelyen, e mozdulat közben egy árva könnycsepp rohant sebesen az alkarra. Emilia nem tudott mit szólani, némán figyelte gyermekét, aki már szinte mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki, vagy bármennyit számított neki. Végül az anya nem tudott tovább parancsolni ösztöneinek és átölelte hőn szeretett, csendessé, szomorú érő fiát.

A lányra a következő Sors várt, ettől rettegett a legjobban a fiú is. A Jó követei jönnek majd érte, hiszen megérintette a jelüket. Ők az angyalok egyenes ági leszármazottai és fontosságuk tudatában is vannak. Elég beképzelt, rátarti népség, meg kell hagyni. Egy nő jelent meg, az egyik küldött, a szépségesen hideg, Monica-Arabia Vestwood. A nő semmiből jelent meg, és oda is tartott. Tudta a dolgát, bár néha elöntötte a szomorúság a lelkét. Hiszen ismerte a körbejáró gonosz és az anti hős titkát...