Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Belany-ciklus

 Belany-ciklus

1. rész: Az élet hava

Január volt, már nem éppen karácsony, a szilveszter is csendesen tovaszállott, de Belany Fielding boldogságot érzett addig boldogtalan szívében. Először nem igazán értette az okát eme fura jókedvnek, amíg rá nem jött, hogy talán megtalálta élete értelmét. De hát ez nevetséges, ez mégis csak egy felhőkarcoló kivitelezése…

Nem volt jó a matekban, de mégis apja unszolására hozzá hasonlóan a mérnöki karon végzett. Nem is sejthette, hogy egyszer eme gyűlölt szakmában talál egy kicsit önnön magára. Hihetetlen és mégis igaz: a Veliasy-Cold társulás Las Vegas egyik legdrágább épületét bízta a félnótás, ügyetlen pályakezdőre.

Eddig Coldék nem tévedtek, sikerszériájuk töretlen, minden egyes tervező megállta a helyét. Tudtak valamit, amit mások nem, de a titkokra minden alkalommal fény kell, hogy derüljön, az ember nem játszhat csak úgy császárt, egyszerűen elbukik.

Talán az előző este történtek adnak okot ama gondolatmenetre, amit az előbb voltam szíves a kedves olvasó elé tárni az imént. A „baleset” történt, s így jutott Belany arra a szintre, amelyen alapvető elveit robbantotta fel az ESEMÉNY. Így nagybetűsen helyes, hiszen Belany megrendült.

Az az egyetlen, személy, aki iránt a világon a legtöbb érzelmi szál, szeretet, éhes imádat fűzte, vérbe fagyva, üveges tekintettel bámult rá a cég parkolójában. Tudta, ama magasztos eszmét, hogy semmi sem történik véletlenül, ahogy barátja, Petre Ivanovics halála sem az. Ezt bizonyítva ránézett nyakán tátongó sebre, amelyből még szivárgott vére.

A férfi ordítani sem tudott, annyira megdöbbent. Átlépdelt az úton, mit sem törődve azzal, milyen módon küldik el a halálba őt is. Homályosan tudta, hogy egy sötét sikátor mélyén bujdosik saját magánya elől, de nem törődött most ezzel.

Szóval, gondolta magában, ez a véres titok, amely a sikerhez vezeti Coldékat. A siker, pénz, csillogás mögött mocskos játékok várakoznak. Szeretteink halála nem kényszeríthet-e bennünket hűségre, odaadásra, bármiről legyen is szó? A válasz igen gyorsan megadható, természetesen. Semmi sem kötheti valaki lelkét egy célhoz jobban, mint ha egy hozzánk közel álló személy élete véget érne. Belany hirtelen jött rá eme igazságra, és ez értette meg vele a projekt nevét: Az élet hava…

2. rész: Vérbosszú

Belany még visszament a tett helyszínére, de csak abból a célból, hogy véget vessen életének barátja holtteste mellett. Akár magát, akár családját, összes ismerősét veszélybe sodorta. A halál gondolata szerfelett csábította. Adrenalin zubogott lázas testében. De egy újabb „körülmény” meggátolta eme törekvésben.

Ez a körülményes nő, aki az összes intő ellenérv ellenére a férfi hű szerelme maradt. A férfi rövid, barna haja égnek állt, de főképp fekete szeme lövellt villámokat a nem várt amazon felé. Ő volt Monita Anthalos spanyol anya és görög apa leszármazottja. A szenvedélyessége mindig is csodaszámba ment az amcsik körében.

Monita tisztában lehetett azzal is, hogy Belany vonzódik a férfiakhoz, kiváltképp Petrehöz. Petre kedvesévé akart válni, s vele szemben tehetetlen volt. A férfiak boldogsága azonban nem tartott hosszú ideig, a váratlan haláleset véget vetett kapcsolatuknak.

A nő azonban általános iskola óta Belanyba volt szerelmes. Mikor először meglátta, még kislányként, ugyanolyan vágyat érzett iránta, mint most, csak ez a vágy sokat alakult. Mindenki jelentéktelennek látta, és le akarták beszélni, ne várjon rá semeddig, de ő hajthatatlan volt, túlságosan belelovallta magát. Az utóbbi időben kissé csillapult a vágya, de nem halványult el, agyának és szívének egy szegmensében ott zakatolt.

A nő 26 éves korára már szinte feladta Bel meghódítását, látván sikertelenségét. Rengeteg rossz kapcsolatba menekült érzelmei elől. A véletlen, ami bizonyítottan nem létezik, úgy hozta, hogy Monita még pont sikeresen életben találta szerelmét, aki kést tartott csuklójához és vonakodva akart eret vágni magán hordozható rugós késével. A nő menten sírva fakadt, de a férfi sem állta meg könnyek nélkül, minden fenntartás nélkül egymáshoz léptek és összeölelkeztek.

Monitába kapaszkodott, kapaszkodhatott eme nehéz órán. Pár perc múlva csendesedett zokogásuk. Monita szipogva faggatta: - Miért tetted ezt? Miért akartad megölni azt, aki az életemnél is fontosabb nekem? A válaszodra mindig is vártam, miért nem tudsz engem szeretni? Mondd miért?

A férfi önkívületben rázta meg a fejét. Nem volt sem kedve, sem ereje választ adni a nő kérdéseire. Csak ez az egy szó volt, ami éltette még: VÉRBOSSZÚ.

3. rész: Halálmadarak

Közismert tény, legalábbis számomra, hogy a varjak, ezek a gyönyörű fényes fekete tollú énekesmadarak, nem kisebb címmel rendelkeznek, minthogy ők a halál jövendölői. Furcsa, hogy ezzel kezdem, nem igaz? Hogyan is kapcsolódna a szerelmes nő kínjához, illetve a megtört férfi bosszúvágyához?

Ezek az állatok, mivel rossz ómennek tartják jelenlétük sikertelen tervekhez vezethet. Az elhatározás azonban felülírja a babonát. Bűntettet akartak együtt véghez vinni, kart karba öltve. Bár Monita tétovázott, szerelmes szíve legyőzte aggályait.

Azt képzelte, sőt, áhította, hogy ezzel majd meghódítja a férfit magának. Imádata végsőkig űzte őt. Szinte őrületbe kergette a vak szerelem. Innen már nem volt határ, nem volt más cél csak Belany. Összes hibájával, jó tulajdonságaival, fájdalmaival együtt. A lélekhez párosult a testi vonzalom, amelyet csak erősített a férfi megacélozott izomzata, és Monitáéhoz hasonlóan szenvedélyes, parázsló fekete tekintete. A nőt ez irányította.

A nők szerelme kiszámíthatatlan, kiváltképp a Monitához hasonló nőknél. A hűsége azonban mindenkit elkápráztatott volna, aki Belany helyébe kerül. Ez néha birtoklási vágynak tetszik, néha pedig valóságos megcsömörlésnek az élet minden területére kivetítve. A világ elhatárolódott a nő érzelmeitől, Bel menekülni akart a kitörni készülő vulkán elől, ezzel ellenkező hatást gyakorolt az elcsüggedt szépségre.

A halálmadár jelképesen értendő ez esetben, de Monitába pont erő, kitartás költözött, amint újfent megjelentek. Bár kész visszarettent egy pillanatra, nem döntött másképp, csupán a világa dőlt össze, mint egy kártyavár a nagy szélben. Az élet viharos fordulata okozhatta kétség sem fér hozzá. Mint kettészakadt, üres lélek állt némán, élet-halál küszöbén.

Egy újabb váratlan szemvillanásnyi idő, egy tekintet váltotta ki a valós, ezúttal utolsó pálfordulást. Élete férfija élettelenül rogyott össze, a terhektől és a bánattól. Monita gyors reflexeinek és lélekjelenlétének köszönhette, hogy el tudta kapni a férfit.

A férfi lelke is végleg megtört. A nő félelme, tehetetlensége a tetőfokára hágott, a valóság elmosódott, kínok kínja emésztette. Az akarata nem tört meg, a testi vágya pedig egy csókban forrasztotta össze álmai férfijával. De a halálmadarak károgása végig elkísérte lelki bolyongásain…

4. rész: Az ok-okozat törvénye

Monita kétségbe esve kereste a kiutat saját önnön magából, de a gödör, amit szerelme ásott mélyebbre taszította, mint bármelyik elfuserált férfi, akivel eddig összehozta balsorsa. Pedig ha az apját is ideszámítjuk, eddig tőle szenvedett a legtöbbet.

Nem hagyta tovább elmélkedni Monitát Bel, csókkal oszlatta el a kételyeket támaszában. Vissza kívánta nyerni lelkét a nőtől. Bár ez a nő lenne életem igazi értelme, vélte. A csók pedig csak folytatódott, véget nem érően. Monita lábai remegtek, teste képlékeny lett, akarata elszállt, egy ösztön zakatolt benne: szeretni.

A férfinak ez épp kapóra is jött. A kívánsága, miszerint legyen egy szerelmes, engedelmes szolgája, beteljesült. Ez azzal a veszéllyel fenyegette, hogy a saját csapdájába esik, de egyelőre uralkodott ilyesfajta érzésein. A nő eközben követelte a csodát, ahogy a férfi is erre várakozott. Szíve mélyén megmozdult egy érzelem, de ezzel nem akart foglalkozni. Úgy vélte, ráér ez később is.

A magukba vetett vak hitük elpárolgott, ahogy az erő is kocsonyává alakult lábaikból. Belany kezdte élvezni a nő csókját, az utolsó pillanatban vetett véget édeskés csókcsatájuknak. Eltaszította a vonakodó Monitát. Ez nem véletlen okozott fájdalmat kettejüknek, a mód, ahogyan elváltak, ezután meg kellett makacsolniuk magukat és a célra tartani teljes erőbedobással. Véghez vinni fájdalmas karmájukat.

5. rész: Vég-játék.

Határoztak, szavak nélkül, ugyanazon pillanatban, bólintással pecsételték meg döntésüket. Ha kell együtt élnek, vagy együtt halnak, bármi történjék is. A szerelem a pár mind két tagjánál lángolt, immár Bel vágya is a nő volt, illetve fordítva.

Már fel akartak lázadni, megtorolni a közösnek vélt becsületsértést, mindezt szavak nélkül, telepátia útján kommunikálták le. Innen megszűntek az akadályok. Lelkük egybeforrt, így nem volt kérdés, az ő akaratuk egy. Az események, mint láncszemek álltak össze, s maguktól útjukra indultak.

Egy futó csók után, kézen fogva, puszta késüket szorongatva, zavartan meneteltek a borítékolható, biztos halál felé. Bűnösök lettek, feloszlott a köd is, elővillantotta a hold hátborzongató sárga színét, rávilágítva ezzel a gyanús párra, akik ezzel mit sem törődve lépdeltek tova.

A kihalt utcákat rótták, rugós késükkel felszerelkezve. A cél fél óra múlva csak két sarokra volt tőlük. Cold és Veliasy egy épületben, egy nagy ikerházban éltek családjaikkal. El kell pusztulniuk, vagy így, vagy úgy, mindenkinek. Atombomba effektusnak is nevezhetjük, aki ledobja a bombát, az is odavész.

Besétáltak a kapun, el a kapuőrök előtt, akik rájuk se hederítettek. A legvégső mozzanatba csúszott hibájuk bizonyult végzetesnek, a bejárati ajtó előtt is álltak állig felfegyverkezett őrök.

Innen soha többet nem jutottak tovább, a rádión leadott utasítás szerint halniuk kellett a közelharc, életben maradás gondolata egyikük fejében sem fordult meg. Kézen fogva rogytak össze, tizedmásodperc pontossággal, együtt, s haltak meg szerelmesen.

Ezután elhantolták őket a kertbe, nehogy kitudódjon az egész mizéria. Belany és Monita együtt nyugszanak egy közös sírban gyűlöletük tárgyainak ablaka alatt. Azóta gyilkosaik még mindig élnek, a szívüket azonban a jeltelen sír láttán még ma is összeszorítja a jeges félelem, s így tovább élhetnek, gyilkosaik nyugalmat nem lelhetnek…